Amikor a családban bélbetegség üti fel a fejét, az élet észrevétlenül, mégis mindent átfogóan megváltoztat.
De erről ritkán beszélnek. Mert a legnagyobb fájdalmak nem hangosak – a csend ereje meséli el őket.
A kimondatlan szavak, az elhallgatott pillanatok, ezek hordozzák a legmélyebb üzeneteket.
Egy testvér szemével nézve.
Testvérként először csak apró rezdüléseket észlelsz. Egy újfajta fáradságot a mozdulatokban.
Egy halkabb hangot a beszédben. Egy mosolyt, ami nem ér el a szemekig.
A bélbetegség mindennapjai láthatatlan terhet raknak az emberre. Aki nem éli át, talán csak annyit lát:
ma sincs kedve ehhez a programhoz, ma is fáradt, ma is elutasít egy vacsorameghívást.
További tudnivalók a bélbetegségekről a csend erejéről és a bélbetegségek egyik formájáról (pl. Crohn-betegség).
De ha testvérként nézed nap mint nap, lassan érted meg igazán, mit jelent a csend fájdalma.
Olvasd el itt, hogyan indult a Bélmentor története!
A csend, ami mindent elmond..
Nem mindig kellenek szavak. Sőt, néha éppen a szavak hiánya meséli el a legtöbbet. A csend nem csak a szobában van jelen.
Ott van az ülések közti rövid szünetekben, amikor az ember megpróbálja nem mutatni, hogy a belső szervei éppen harcban állnak.
Ott van a késő esti ölelésekben, amikor szó nélkül is tudod, hogy nehezebb napja volt.
Testvérként még élesebben látod. Nem kell, hogy panaszkodjon. Nem kell, hogy újra és újra elmesélje, mennyire fáj.
Ott van a tekintetében. A fárasztó küzdelem nyomaiban, ami érte, magáért, a holnapért vív meg újra meg újra.
Mit tanít meg a csend fájdalma?
Megtanít hallgatni. Megtanít jelen lenni, ítélkezés nélkül. Megtanít, hogy nem kell mindig megoldásokat keresni vagy bölcsességeket mondani.
Néha az a legtöbb, amit adhatsz: ott vagy. Igazi testvéri támogatással. Nem akarsz megváltani semmit.
Nem akarod eltávolítani a fájdalmat. Csak tartani őt. Akkor is, amikor már ő maga sem tudja, hogy kibírja-e a következő napot.
Amikor a mosolyok is másfélék lesznek
A testvéri támogatás sokszor nem látszik kívülről. Nem harsány. Nem hangos. De ott van minden pillanatban, amikor biztatod, amikor csendben meghallgatod, amikor érzed, hogy most nem szavakra van szüksége, hanem csak arra, hogy valaki mellette legyen.
Ott van abban, amikor elhiszed helyette is, hogy lesz jobb nap. Hogy lesz enyhülés.
Hogy lesznek idők, amikor a csend már nem a fájdalomról szól, hanem a nyugalomról.
Ha te is látnád…
Ha te is látnád nap mint nap, megértenéd, milyen néha csak csendben ott ülni valaki mellett.
Megértenéd, hogy egy bélbetegséggel élő ember küzdelme nem mindig látványos.
Nem mindig drámai. Néha egyszerűen csak ott lappang minden mozdulatában, minden kérés nélküli visszavonulásban.
Megértenéd, hogy a csend nem gyengeség. A csend fájdalma éppoly valódi, mint a hangos kiáltások. Sőt.
Talán még valódibb.
Végszó: A csend is beszél!
Nekem, testvérként, a legnagyobb tanítás az volt, hogy megtanultam hallgatni.
Megtapasztaltam, hogy a bélbetegség mindennapjai nem csak a betegről szólnak, hanem arról is, aki mellette áll.
Mert igazi szeretettel nem megváltani akarsz. Nem győzni helyette. Csak ott lenni.
Mert a csend is beszél. Ha elég figyelmes vagy, mindent elmesél.
Vélemény, hozzászólás?