Kategória: Egyéb

Amikor a családban bélbetegség üti fel a fejét, az élet észrevétlenül, mégis mindent átfogóan megváltoztat.

De erről ritkán beszélnek. Mert a legnagyobb fájdalmak nem hangosak – a csend ereje meséli el őket.

A kimondatlan szavak, az elhallgatott pillanatok, ezek hordozzák a legmélyebb üzeneteket.

Egy testvér szemével nézve.

Testvérként először csak apró rezdüléseket észlelsz. Egy újfajta fáradságot a mozdulatokban.

Egy halkabb hangot a beszédben. Egy mosolyt, ami nem ér el a szemekig.

A bélbetegség mindennapjai láthatatlan terhet raknak az emberre. Aki nem éli át, talán csak annyit lát:

ma sincs kedve ehhez a programhoz, ma is fáradt, ma is elutasít egy vacsorameghívást.

További tudnivalók a bélbetegségekről a csend erejéről és a bélbetegségek egyik formájáról (pl. Crohn-betegség).

De ha testvérként nézed nap mint nap, lassan érted meg igazán, mit jelent a csend fájdalma.

Olvasd el itt, hogyan indult a Bélmentor története!

A csend, ami mindent elmond..

Nem mindig kellenek szavak. Sőt, néha éppen a szavak hiánya meséli el a legtöbbet. A csend nem csak a szobában van jelen.

Ott van az ülések közti rövid szünetekben, amikor az ember megpróbálja nem mutatni, hogy a belső szervei éppen harcban állnak.

Ott van a késő esti ölelésekben, amikor szó nélkül is tudod, hogy nehezebb napja volt.

Testvérként még élesebben látod. Nem kell, hogy panaszkodjon. Nem kell, hogy újra és újra elmesélje, mennyire fáj.

Ott van a tekintetében. A fárasztó küzdelem nyomaiban, ami érte, magáért, a holnapért vív meg újra meg újra.

Mit tanít meg a csend fájdalma?

Megtanít hallgatni. Megtanít jelen lenni, ítélkezés nélkül. Megtanít, hogy nem kell mindig megoldásokat keresni vagy bölcsességeket mondani.

Néha az a legtöbb, amit adhatsz: ott vagy. Igazi testvéri támogatással. Nem akarsz megváltani semmit.

Nem akarod eltávolítani a fájdalmat. Csak tartani őt. Akkor is, amikor már ő maga sem tudja, hogy kibírja-e a következő napot.

Amikor a mosolyok is másfélék lesznek

A testvéri támogatás sokszor nem látszik kívülről. Nem harsány. Nem hangos. De ott van minden pillanatban, amikor biztatod, amikor csendben meghallgatod, amikor érzed, hogy most nem szavakra van szüksége, hanem csak arra, hogy valaki mellette legyen.

Ott van abban, amikor elhiszed helyette is, hogy lesz jobb nap. Hogy lesz enyhülés.

Hogy lesznek idők, amikor a csend már nem a fájdalomról szól, hanem a nyugalomról.

Ha te is látnád…

Ha te is látnád nap mint nap, megértenéd, milyen néha csak csendben ott ülni valaki mellett.

Megértenéd, hogy egy bélbetegséggel élő ember küzdelme nem mindig látványos.

Nem mindig drámai. Néha egyszerűen csak ott lappang minden mozdulatában, minden kérés nélküli visszavonulásban.

Megértenéd, hogy a csend nem gyengeség. A csend fájdalma éppoly valódi, mint a hangos kiáltások. Sőt.

Talán még valódibb.

Végszó: A csend is beszél!

Nekem, testvérként, a legnagyobb tanítás az volt, hogy megtanultam hallgatni.

Megtapasztaltam, hogy a bélbetegség mindennapjai nem csak a betegről szólnak, hanem arról is, aki mellette áll.

Mert igazi szeretettel nem megváltani akarsz. Nem győzni helyette. Csak ott lenni.

Mert a csend is beszél. Ha elég figyelmes vagy, mindent elmesél.

Vannak dolgok, amik egyik napról a másikra megváltoztatják az életünket.

Egy diagnózis. Egy fájdalmas felismerés. Egy olyan út, amire senki sem akar rálépni, mégis sokan kénytelenek.

Amikor a húgomnál bélbetegséget diagnosztizáltak, hirtelen egy új világba csöppentünk – egy világba, ahol az addig természetes dolgok hirtelen kihívássá váltak.

Mit ehet? Mit nem? Miért fáj már megint a hasa, ha látszólag semmi „rosszat” nem evett?

Hogyan élhet valaki teljes életet, ha folyamatosan figyelnie kell minden egyes falatra, minden egyes tünetre?

Ezek a kérdések nap mint nap ott motoszkáltak bennünk. És ekkor jött a felismerés: ha mi ennyire elveszettnek érezzük magunkat, akkor mások vajon hogyan birkóznak meg ezzel?

Ezért született meg a Belmentor.hu

A blog, amire szükségünk van – és amire neked is szükséged lehet.

Ez a blog nemcsak azoknak szól, akik bélbetegséggel küzdenek. Ez a blog azoknak is szól, akik szeretnék megérteni, támogatni és segíteni egy szerettüket.

Itt őszintén fogunk beszélni:

A bélbetegségekről – IBS, Crohn, colitis ulcerosa és még sok más, amiről talán soha nem hallottál, pedig több embert érint, mint gondolnád.

A mindennapokról – Milyen egy betegséggel élni? Milyen az, amikor minden étkezés egy stratégiai tervezés?

A család és a barátok szerepéről – Hogyan lehetsz igazán jó támasz? Mit ne mondj egy bélbetegnek, és mi az, ami tényleg segít?

A diétákról és étrendekről – Nem csodamódszereket fogok ígérni, hanem valódi tapasztalatokat.

A bél és az elme kapcsolatáról – Tudtad, hogy az emésztésed és a mentális állapotod között elképesztően erős kapcsolat van?

És most jön a fontos rész..

A legtöbb ember akkor kezd el keresgélni, amikor már baj van. Amikor már hetek vagy hónapok óta rosszul érzi magát.

Vagy amikor egy szerette betegszik meg, és hirtelen fogalma sincs, mit tegyen.

De mi lenne, ha nem akkor kezdenél el utánanézni, amikor már késő?

Mi lenne, ha már most felkészülnél, hogy tudd, mit kell tenni? Mi lenne, ha egyetlen cikk vagy történet segíthetne neked – vagy valakinek, akit szeretsz – könnyebben átvészelni ezt az egészet?

Ez a blog erről szól. És ha nem követed, lehet, hogy pont az a tudás fog hiányozni, ami egy nap megkönnyíthetné az életedet.

Ne hagyd, hogy a bizonytalanság és a kérdések egyedül hagyjanak téged vagy a szeretteidet. Tarts velünk, és tanuljunk együtt.

Hamarosan érkeznek az első bejegyzések. Ne maradj le róluk.

—

És most?

Írd meg a hozzászólásokban, hogy téged mi foglalkoztat a legjobban! Van olyan kérdésed, amire választ keresel? Tapasztalatod, amit megosztanál? Beszélgessünk – mert ebben nem vagy egyedül.

—

Köszönöm, hogy itt vagy – és vigyázzunk együtt az egészségünkre!